Az Inspirációban nem csak a képeket, hanem azok jelentését és az általuk megnyilatkozó lények tevékenységét ismeri meg az ember.
Inspirációt mindenki képes időnként fogadni. Ez az inspirálódás egyrészt véletlenszerűen, másrészt az érintett személy számára is meglepetésszerűen következik be. Ez az inspiráció-fogadás a legtöbb esetben öntudatlanul történik - azaz oly módon, hogy a személy ugyan megéli azt, de a megéléssel együtt nem tapasztal jelentés-élményt, a megélés maga nem emelkedik a tudatba.
Az antropozófiában az Inspiráció nem egyszerű alkotói ihlet, hirtelen ötlet vagy „belső hang”, hanem a magasabb megismerés második fokozata. Az Imagináció képi megnyilatkozásai után az Inspiráció azok belső jelentését, törvényszerűségét és a mögöttük működő szellemi tevékenységet teszi hozzáférhetővé.
Steiner az Inspirációt jelképesen „szellemi hallásnak” nevezi. Ez nem fizikai hangok vagy mondatok hallását jelenti. Inkább olyan közvetlen jelentésészlelés, amelyben az imaginatív képek mintegy „megszólalnak”: a megismerő nem pusztán látja változásukat, hanem felismeri, mit fejeznek ki.
A három magasabb megismerési fok viszonya:
Az Inspiráció tehát elsősorban jelentés-, összefüggés- és tevékenységmegismerés.
| Hétköznapi inspiráció | Inspiratív megismerés Steiner szerint |
|---|---|
| Hirtelen ötlet vagy alkotói indíttatás | Tudatosan előkészített magasabb megismerési állapot |
| Gyakran asszociatív és érzelmi | Megerősített gondolkodásra épül |
| Forrása többnyire nem átlátható | Az odavezető tudati folyamatot végig éberen követik |
| Nem feltétlenül ellenőrizhető | Józan ítélettel és önmegfigyeléssel kell kísérni |
| Többnyire valamilyen gondolati vagy képi tartalom jelenik meg | Előfeltétele éppen a saját képek és tartalmak elengedése |
A művészi vagy tudományos ihlet hordozhat az Inspirációhoz hasonló mozzanatot: az ember egy összefüggést egyszerre, egészében fog fel. Steiner szigorúbb értelmében azonban ez még nem feltétlenül inspiratív megismerés, mert hiányozhat a tudatállapot módszeres kialakítása és ellenőrzése.
Az Inspiráció nem úgy keletkezik, hogy az ember egyre több belső képet hoz létre. Ellenkezőleg: meg kell tanulnia a már kialakított imaginatív képeket akaratilag eltávolítani.
A folyamat:
koncentráció 🔜 megerősített gondolkodás 🔜 Imagináció 🔜 a képek tudatos elengedése 🔜 éber üres tudat 🔜 Inspiráció
Steiner szerint nagyobb belső erő szükséges egy intenzív imaginatív kép eltávolításához, mint a létrehozásához. A kép eltűnése után a tudatnak:
kell maradnia.
Ebben az állapotban – Steiner megismeréselmélete szerint – nem a gyakorló hozza létre a következő tartalmat, hanem egy addig ismeretlen lelki-szellemi összefüggés töltheti be az éber tudatot. Ezt nevezi Inspirációnak. (GA 215)
Az inspiratív megismerés kulcsa az üres, de teljesen éber tudat. Ez nem:
A hétköznapi ürességben az ember elfárad vagy elalszik. Az inspiratív előkészületben ezzel szemben az aktivitás megmarad, miközben nincs saját előállítású tartalom.
Az üresség ezért nem hiányállapot, hanem felszabadított figyelmi tér. Az Én nem szűnik meg, hanem fokozottan jelen van mint a nyitottság és az éberség fenntartója.
Steiner megfogalmazásában a léleknek ugyanazzal a szabadsággal kell eltávolítania a képeket, amellyel korábban létrehozta azokat. (GA 215)
A szellemi hallás nem feltétlenül szavakból áll. Inkább olyan, mintha az ember:
Steiner ezt „néma nyelvhez” vagy „szférák zenéjéhez” hasonlítja. A zenei hasonlat arra utal, hogy az összefüggés nem elszigetelt fogalmak sorozataként, hanem ritmikusan és egészként válik átélhetővé. (GA 12)
A megismerőnek ezt az eredetileg nem verbális tartalmat később világos, követhető fogalmakká kell alakítania. A megfogalmazás már individuális és nyelvhez kötött; maga az inspiratív élmény Steiner szerint megelőzi a nyelvi formát.
Steiner rendszerében az Imagináció elsősorban képi-formáló megnyilatkozásokat mutat, az Inspiráció pedig az ezekben kifejeződő:
tárja fel.
Az ember megismerésében Steiner különösen az asztrális szervezetet, vagyis a gondolkodás, érzés és akarat lelki összefüggését kapcsolja az Inspirációhoz. Tágabb értelemben a születés előtti lelki-szellemi lét és az ember kozmikus viszonyainak megismerését is ide sorolja. (GA 215)
Ez az antropozófiai tagolás leegyszerűsítve:
Az Imaginációban a megismerő a lények képi megnyilatkozásait tapasztalja.
Az Inspirációban mintegy együtt mozog azok tevékenységével és akarati kifejeződésével.
Az Intuícióban jut el a lény önmagában való megismeréséhez.
Ennek megfelelően:
Az Inspiráció tehát közelebb visz a lényhez, de még nem jelent teljes lényazonos megismerést.
A befogadó, formamentes figyelem az Inspiráció közvetlen előfeltétele. Három mozzanata különösen fontos:
A formamentesség nem azt jelenti, hogy a megismerésnek végül nincs formája. A befogadott jelentést később pontos fogalmi formába kell önteni. A folyamat tehát:
fogalmi forma 🔜 képi forma 🔜 formák elengedése 🔜 jelentésbefogadás 🔜 új, tudatos fogalmi megfogalmazás
Az inspiratív megismeréshez Steiner értelmében különösen fontos:
Az odaadás itt nem engedelmesség valamely külső tekintélynek. Inkább annak elfogadása, hogy a megismerendő jelenségnek saját törvényszerűsége van, amely nem feltétlenül egyezik a megfigyelő vágyaival.
Konstruktivista értelemben minden ember saját előzetes tudása és kompetenciakonstruktuma alapján fogalmazza meg tapasztalatait. Ez az inspiratív megismerés leírására is érvényes:
Steiner azonban nem tekintené az Inspiráció tartalmát pusztán az egyén konstrukciójának. Az inspiratív megismerés antropozófiai igénye éppen az, hogy az ember saját konstrukcióit elcsendesítve egy tőle független összefüggés számára váljon befogadóvá.
Ezért:
A HMM-et létrhozó atipikus tehetségek egyfajta adottságként rendelkeznek az Inspiráció-fogadás, az Inspiratív tudat, mint “szellemi hallás” képességével.
Csíraként hozzák magukkal születésükkel ebbe a világba, és - kedvező körülmények között - kibontakoztatják azt. Egyre erőteljesebben, egyre intenzívebben és egyre organikusabban alkalmazzák az Inspiráció-fogadás, az Inspiratív tudat, mint “szellemi hallás” képességeiket.
Az atipikus tehetség, aki alapvetően impressziókon keresztül sajátítja el a világot jellemzően az inspiráció-fogadásra kész állapotban is van.
Mikor valaki folyamatosan alkalmazza a közvetlen jel-érzékelés valamint a közvetlen kommunikációs képességeit, akkor óhatatlanul használ egy újabb különös képességet, t.i. azt hogy folyamatosan nyitott tud lenni inspirációk fogadására.
Az atipikus tehetség esetében az inspirálódások - hasonló módon az impressziókhoz - jelentés-élménnyel járnak együtt.
Az atipikus tehetségnek az inspiráció-fogadás állapotában való létezése azon különös képességei egyike, amely hozzájárul az atipikus tehetség közvetlen valóságérzékeléséhez. Az inspiráció-fogadás különös képessége minden esetben együtt jár az inspiráció-adás különös képességével.
A szándékolt és tudatos inspiráció-fogadás különös képessége elengedhetetlen eleme a közvetlen kommunikáció alkalmazásának.
Az inspiráció-fogadás időbeli viszonyaira az impresszív időkezelés is jellemző.
Az inspiráció-fogadás különös képességének kibomlása szándékoltan segíthető - az atipikus tehetség törekszik is erre.
A szándékolt és tudatos inspiráció-fogadás különös képessége a közvetlen valóság-alakítás potenciálját is hordozza
Önmagában nem bizonyít inspiratív megismerést:
A valódi Inspiráció Steiner értelmében nem csökkenti az Én szabadságát és nem kapcsolja ki az ítéletet. Az ember nem válik eszközzé vagy médiummá, hanem tudatos megismerő marad.
Az inspiratív tapasztalat hitelességét Steiner szemléletében nem a rendkívülisége vagy érzelmi ereje biztosítja. Fontosabb, hogy:
Az Inspiráció antropozófiai értelemben az éber, tartalommentessé tett tudatban megjelenő közvetlen jelentés- és tevékenységmegismerés.
Nem egyszerű ihlet vagy belső hang. Az Imagináció képeinek tudatos elengedésén alapul, és azt tárja fel, hogy a képek milyen lelki-szellemi összefüggést fejeznek ki.
Tömören:
Az Imagináció megmutatja a formát; az Inspiráció megszólaltatja annak jelentését; az Intuíció pedig a jelentést hordozó lényhez vezet.