Az atipikus tehetség különös képességei révén máshogyan látja a környező világot, mint többségi társai, mást lát, mint azok - mintha egy másik világot látna.
A különös képességek, mint pl.
valójában nem egy újabb, nem egy másik világra utalnak, hanem pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a köznapi világunk tágabb, tágultabb verziójára.
Ebben a táguló valóságban az atipikus tehetség számára érzékelhető módon csak azok a jelenségek realizálódnak, amelyekre figyelmét fókuszálni képes, s egyúttal amelyek vonatkozásában különös képességeit érvényesítni tudja.
Ez a táguló valóság nem tőle függetlenül létezik - hanem általa létezik.
Ily módon minél intenzívebben működnek különös képességei, az általa és a számára létező valóság is annak mértékében alakul, annak megfelelően változik.