Szuverén személynek azt tekintjük, aki képes önnönmagát illetően megalapozott döntések meghozatalára, azokért teljes körűen képes és hajlandó felelősséget vállalni.
A szuverén személy rendre túlfeszíti adott kultúrális körülmény adta feltételrendszer határait. (Ez az egyik megkülönböztető attributúm a autonóm személlyel szemben.)
A szuverén személy rendelkezik többek között az alábbi képességekkel:
Az szuverén személlyé válásnak nincs végállapota és nincsenek megállapodott szakaszai. Ha a szuverén személlyé válás folyamata megakad, azonnal megindul a személyes szuverenitás leépülése.
A szuverenitás és az autonomitás ugyanarra a személyiségkonstrukcióra utal, csak különböző nézőpontokból. A különböző nézőpontok, természetesen különböző képet eredményeznek ugyanarról a személyiségkonstrukcióról.
SZUVERENITÁSról beszélünk, ha a személyiségre “belülről”, a megélt élményei, tapasztalásai - és azok alapján felépülő tudás-konstrukcióra és/vagy képesség/készség-konstrukcióra tekintünk rá.
A szuverén személy többnyire nem képes harmonikusan illeszkedni korunk kulturális közegébe - kényszernek éli meg az illeszkedési elvárást.
A szuverén személy ethosz-orientált közeg (ki)alakítását kezdeményezi, az a természetes közege, amiben otthon érzi magát.
AUTONOMITÁSról beszélünk, ha a személyiségre “kívülről”, az adott környezete felől tekintünk rá. Az autonóm személy többnyire törekszik illeszkedni kora kulturális közegébe - annak lehetőségeit mind teljesebb mértékben kihasználva.