A hajtóerő (drive) az egyes személyekben jelen lévő ellenállhatatlan belső késztetés. (Nem azonos a motivációval.)
A hajtóerő többnyire szabad, amennyiben nem kötődik konkrét tárgyhoz. Ugyanakkor folyamatosan „tárgyat keres” magának, t.i. megnyilvánulni és érvényesülni csak és kizárólag tárgyhoz kötött formájában képes. A hajtóerő könnyedén engedi el az éppen aktuális tárgyát, ha az már kevésnek bizonyul érvényesüléséhez.
Az atipikus tehetségek egyik fő jellemzője, hogy nagyon erős hajtóerőkkel bírnak. Ezek a hajtóerők - jellemzően - nem kötődnek tárgyhoz - azaz nem állítható, hogy valamely hajtóerő speciálisan pl. a zenei képességekhez, vagy valamilyen sporttevékenységhez stb. tartozna.
Az atipikus tehetségek sok területen is képesek kiemelkedő teljesítményeket produkálni.
A hajtóerők folyamatosan tárgyat keresnek maguknak.
A hajtóerők tendencia-jelleggel érvényesülnak.
HAJTÓERŐkről nem csak személyek, hanem a (munka)szervezetek esetében is beszélhetünk.
Az evolúciós szervezetelmélet foglalja egységes keretbe azt a megközelítést, amely szerint a különböző (munka)szervezet-féleségeket az azokat működtető hajtóerők szerint definiáljuk.
Az evolúciós szervezetelmélet szerint a legfiatalabb (munka)szervezet-féleség az ethosz-orientált (munka)szervezet.