Szuverén az a személy, aki képes önnönmagát illetően megalapozott döntések meghozatalára, azokért teljes körűen képes felelősséget vállalni. Az autonóm személy rendelkezik többek között az alábbi képességekkel:
Az szuverén személlyé válásnak nincs végállapota és nincsenek megállapodott szakaszai. Ha az autonóm személlyé válás folyamata megakad, azonnal megindul a személyes autonómia leépülése.
Az autonomitás és a szuverenitás ugyanarra a személyiségkonstrukcióra utal, csak különböző nézőpontokból. A különböző nézőpontok, természetesen különböző képet eredményeznek ugyanarról a személyiségkonstrukcióról.
AUTONOMITÁSról beszélünk, ha a személyiségre “kívülről”, a környezete felől tekintünk rá. Az autonóm személy többnyire jól illeszkedik kora kulturális közegébe.
SZUVERENITÁSról beszélünk, ha a személyiségre “belülről”, a megélt élményei, tapasztalásai - és azok alapján felépülő tudás-konstrukcióra és/vagy képesség/készség-konstrukcióra tekintünk rá. A szuverén személy többnyire nem képes harmonikusan illeszkedni korunk kulturális közegébe. A szuverén személy ethosz-orientált közeg (ki)alakítását kezdeményezi, az a természetes közege, amiben otthon érzi magát.