Az atipikus tehetségek többnyire komoly tartalmakat is integrálnak a köznapi valóságon túli valóságtartományokban megélt élményeikből a saját tudás-konstrukcióikba.
E tudások fogalmi reprezentánsok nélkül, élményként, jelentés-élményként ébrednek fel bennük. Megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal “tudják”, hogy az adott élmény mit jelent - annak ellenére, hogy az absztrakt fogalmak terébe nem tudják (egyenlőre) áthozni. Mind addig nem is érzik hiányát annak, hogy az említett jelentés-élményeiket nem tudják szavakban is megfogalmazni, míg fennt nem akadnak a környezetük értetlenségén - hogy t.i. a környezetük számára érzékelhetetlenek azok.
Ezek a jelentés-élmények is be tudnak épülni a személy tudás-konstrukciójába - amit az ú.n. kiterjesztett tudás-konstrukciónak nevezünk.
A jelentés-élmény fogadása és a vele való műveletek képessége az atipikus tehetségek azon különös képessége, mellyel a fogalmi reprezentációval nem rendelkező tudás-tartalmakat is képesek integrálni saját tudáskonstrukcióikba.