Az erkölcs az individuum, a személy azon sajátossága, melynek segítségével szándékolt döntéseket képes hozni a JÓ illetve a ROSSZ vonatkozásában.
Mondhatjuk, hogy az erkölcs egyfajta képesség - a JÓ és a ROSSZ közötti megkülönböztetés képessége.
Az „ethosz” fogalommal is (látszólag) ugyanezt a megkülönböztető képességet jelöljük. Azonban míg az „erkölcs” a szokásokon, a hagyományozódó kultúrán alapuló nevelés (szocializáció) eredményeként kialakuló képességet jelöli – az „ethosz” fogalommal a személyben mintegy felébredő jó-rossz közötti megkülönböztető képességet jelöljük.
Az „erkölcs” fogalommal a szocializációs eredményként előálló jó-rossz közötti megkülönböztető képességet kívánjuk jelölni.
Az „erkölcs” a szokásjogú emberi közösségek egyik legmeghatározóbb intézménye.
Az “erkölcs” a jogállamiság kialakulásával fokozatosan veszít közösség-megtartó erejéből, mivel az együttélő emberi közösségek összetartó erejeként a jog egyre inkább átveszi a dominanciát.
Az “erkölcs” koevolúciós kölcsönhatásba lép az együttélő emberi közösségek más megtartó erőivel - a joggal is és az ethosszal is.