A KakasWiki wikiből

NapKovi. Ez volt a mailcíme. Fontosnak tartotta, hogy energiát, örömet sugározzon az a név, amit magának választott Kovács Éva.

A Zöld Kakas alapítói közé tartozott, noha nem pedagógus, hanem szociális munkás volt. Nemcsak a diákok, a kollégák is a kliensei voltak. Egyikünk sem tudta, mekkora is az a kapcsolatrendszer, melyet működtet, s maga sem tartotta számon kinek-kinek címét-rangját, azt azonban nagyon pontosan tudta, kihez milyen ügyben lehet fordulni.

Egyszer egy évig ingyen uzsonnát kapott minden diákunk egy barátnője jóvoltából. A kollégák gyerekeit bábszínházi belépővel lepte meg. Karácsonykor fehér inget kapott minden fiú, hogy legyen mit felvennie az érettségin. Mikulásra csokit kapott mindenki. Hogy honnan? Ki tudja.

Aki ismerte, tudja, mennyire kemény is tudott lenni.

Nincs pénzed? Mennyit költesz cigarettára? – szokta kérdezgetni a panaszkodó diákokat. Mit gondolsz, mennyit tudsz tenni te magad a tanulásodért? – szegezte neki a kérdést a hozzá segítségért fordulónak.

Mindannyiszor úgy kanyarodott a beszélgetés, hogy világossá vált: aki maga sajnálja az erőbefektetést, aki csak nyafog, és mástól várja a megoldást a maga problémáira, annak Kovi nem sokat tud ajánlani. Ám aki maga is igyekszik, annak sokszorosan jut a segítségből.

Nem akartuk elhinni, hogy meghalt. Hogy egy ennyi energiával, tetterővel megáldott ember ötvenévesen fejezze be az életét. A sírkövére ennyit véstek: NAPKOVI