Együtt élünk

A KakasWiki wikiből

Tartalomjegyzék

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

az Országos Bűnmegelőzési Bizottság által kiírt pályázat keretében megvalósított BŰNMEGELŐZÉSI MODELLPROJEKTRŐL

Támogatott: MH Líceum Alapítvány

A modellprojekt jellege: mikro

A pályázati program célja: Települési mediáció modellprojekt

A megvalósított projekt megnevezése: Együtt Élünk

A partnerségi együttműködésben részt vevő szervezetek: MH Líceum Alapítvány, Verőce község Önkormányzata

Projekt időtartama: 2009.02.15. – 2009.05.15.

Támogatási szerződés száma: 1306/2008/OBMB

Együtt Élünk

Kiindulópont

Helyzetleírás – társadalmi és mikrokörnyezet

Egy tartósan együtt élő közösség esetében, ha konfliktusokról beszélünk, tudatában kell lennünk annak, hogy az abban megnyilvánuló disszonancia minden esetben mélyen gyökerezik. Az aktuális konfliktus szereplői mintegy reprezentánsai ezeknek a mélyben meghúzódó, egymásnak feszülő erőknek. Az aktuális konfliktus tényszerű elemei is tulajdonképpen ezt az egymásnak feszülést reprezentálják.

Verőce esetében, mint hosszú évszázadok óta létező, és ma is virulens község-közösség esetében is egy rendkívül bonyolult – és valóban, a közösségi emlékezet időhorizontjáig visszanyúlóan hivatko­zott erőtér tárul fel az arra figyelő szemlélő előtt. A lényegi összefüggések megértéséhez elégtelennek tűnik a társadalom-, és/vagy gazdaság-szociológia fogalomkészlete szerinti gondolkodás.

Az pedig, hogy az e téren keletkező, az adminisztráció számára rendelkezésre álló adatok mennyire töredékes képet nyújtanak, jól jelzi, hogy a Verőcei Rendőrőrs rendre 80 bűncselekményről számol be az utóbbi évek éves jelentéseiben – míg a projekt 3 hónapja alatt tízes nagyságrendű olyan bűncselek­mény jutott tudomásunkra, amelyek vagy nem is szerepelnek a hivatalos statisztikákban, vagy az ügyek eredménytelenül zárultak anélkül, hogy külö­nösebben érdeklődtünk volna ilyenek iránt.

Ugyanakkor pl. bizonyos, ma politikai – bal-jobb – színezetben megjelenő családok kö­zötti ellentéteket többen is „természetes” módon vezetnek vissza pl. a Tanácsköztársaság ide­jén a községben zajlott eseményekre, a családtagok felmenőinek akkori magatartására. Azaz legalább 90 év, 4-5 emberöltő történései abszolút jelenidejű erőkként hatnak a közösség ma élő tagjaira, az ő viszonyaikra.

Egy másik dimenzióját érzékelhetjük az említett „mélységnek” az u.n. modernizációs fe­szültségek esetében. Sok-sok generáció óta állattenyésztéssel foglalkozó család portája mellé épült a község egészségháza. Nyilvánvalóan feszül egymásnak a mai kor higiénés követelmé­nye, a magántulajdon tiszteletével s az azon hagyományos életmódot folytató család megélhetési törekvéseivel.

A modernizációs feszültségek körébe sorolható a községbe megtelepedett országos üz­letlánc kettős értelemben is. Mint a fogyasztói kultúra terjesztésében érdekelt vállalkozás erő­teljes piacépítő aktivitása, és mint önérdekeit erőteljesen érvényesítő munkáltató. Mind a kettő hatás erőteljes ütközésben van a község hagyományos értékrendjével.

Talán még markánsabban érzékelhető a közösség tagjai közti viszonyokban megjelenő feszültség, ha a haszon-elvű vállalkozás, mint munkáltató és alkalmazottjai közötti nagyfokú ki­szolgáltatottságot nézzük és a még ma is erőteljesen jelenlévő, talán a feudális viszonyokkal jellemezhető kiszolgáltatottságot a hatalom birtokosaival szemben.

Annak ellenére, hogy Verőcén már a XIX. szd. Végétől megjelennek a fővárosi pol­gárok nyaralói, mégis újszerű feszültségeket jelent a „gyütt-mentek” szaporodó száma az utóbbi időkben. Ugyan Verőce, szemben más, nagyobb zártságban élő községekkel, ma már egy-két évtized alatt haj­landó és képes befogadni a „gyütt-ment”-eket a mindennapok szintjén, azért mint feszültségfor­rás folyamatosan jelen van az ő megkülönböztetésük. És másképp van jelen a fővárosból, vagy Vácról az olcsóbb lakha­tás, vagy a nyugalmas életmód iránti vágyból ideköltöző, zömmel értelmiségi fiataloknál, és az Alföldről, a reménytelen munkanélküliség elől ideköltöző emberek esetében.

Sajátos jelenség Verőce esetében, hogy részben „alvó-falu” jellege van, azaz sok itt lakó ember száll fel reggelente a Vác-Budapest felé tartó ingázó vonatra, de ide is többen jönnek dolgozni a Duna-kanyar többi községéből. S ez újabb feszültségeket jelent a község életében, domináns értékrendje érvényesítésében.

Jelen van a szegénység, a gyermekek egy részének az elhanyagoltsága, sőt, veszélyezte­tettsége. A községben kiépült intézményekkel van jelen a szociális ellátórendszer. (A projekt során csak benyomásokat volt módunk szerezni arról, hogy a község maga mennyiben képes felelősséget viselni segítségre szoruló tagjai érdekében.)

A szellemi-ideologikus térben is komoly dinamika érzékelhető a községben. A hagyomá­nyosan nagyon erős katolikus – keresztény és református - szellemiség mellett jelen van számos más szellemi értékrend is. Így pl. baptista közösség működik a községben, érzékel­hetően van jelen a fiatalok egy csoportjánál a jobboldali radikalizmus, az önkormányzati képvi­selők mindegyike függetlenként nyert a választásokon, ám jobb- ill. baloldaliként ülnek (állnak!) egymással szemben, ezek mellett a községben élénknek mondható, kevésbé átpolitizált szellemi élet is zajlik (előadások, estek, önképző körök, kiállítások stb.). A mindennapokban is érzékel­hető az említett szellemi törekvések közötti rivalizálás, feszültség – és nem csak a hagyományo­san domináns értékrenddel szemben, hanem az újonnan megjelenők között is.

Jelen értelmezési szempontunkból is különös helyet foglal el az általános iskola Ve­rőce értékrendjének őrzésében, alakításában- s az evvel kapcsolatos feszültségek érvényesülésé­ben. Korábban a község minden gyermeke itt végezte el az 1-8 osztályt – ma már van arra is példa, hogy Vácra hordják naponta a szülők gyermekeiket. Az iskola ma is meghatározó színtere a községben a társadalmi érintkezéseknek. Ha máshogy nem is, az iskoláskorú gyermekek csa­ládjai az iskolán keresztül óhatatlanul kapcsolatba kerülnek egymással – azokkal is, akiket egyébként kerülnének (a roma családok között vannak ilyenek). Az iskola tudatos, avagy öntu­datlan viselkedése, magatartása ezekben a helyzetekben mindenképpen meghatározó jelentőségű mind az érintett gyerekek, mind családjaik számára. A verőcei iskola is, mint iskola, struktúrájá­nál fogva a régóta kialakult, hagyományosan elismert normák őrzője, képviselője és továbbítója. Mint ahogy más iskolákban, a verőcei iskolában sem érzékelhetőek komoly mértékben a köz­ségben egyébként több vonatkozásban is jelen lévő modernizációs jelenségek. Ugyanakkor az ezek által felerősödő problémák, feszültségek minden szándék ellenére is begyűrűznek az isko­lába. Megjelenésük rendkívül nehezen azonosítható, hisz ki gondolna arra, hogyha szaporodnak a magatartási problémák, a fegyelmezési gondok, a tanulási nehézségek, akkor e jelenségek mö­gött talán az említett modernizációs feszültségek fedezhetőek fel. Ezt a felismerést esetünkben az is nehezíti, hogy az iskola nemrég került át a református egyház fenntartásába. Nincs meg­nyugtatóan rendezve az iskola menedzsmentje jelenleg, miközben a tantestületnek az új fenntartó megkí­vánta értékrend-módosulásnak is eleget kell tennie.


Egy tartósan együtt élő közösség esetében kialakulnak azok a mechanizmusok is, melyekkel az óhatat­lanul felmerülő ellentéteket képesek (meg)oldani. Ahogy egy 98 éves verőcei néni mondta, mikor egyik koordinátor munkatársunk próbálta megértetni vele, hogy mi is az, hogy konfliktus: „Jaaa! Per­patvarról beszélsz, mert mi ezt perpatvarnak mondjuk. Hát azt a férfiak úgy oldják meg, hogy leülnek megbeszélni a dolgot valamelyik borospincében. Az asszonyok meg süteményt sütnek, azzal mennek el egymáshoz, aztán megbeszélik, hogy legyen vége a perpatvarnak.”

A 3.200 állandó lakosú Verőcén erősen érvényesül ma még az élő, szóbeli kommunikáció[1]. A szóbeli kommunikáció jelenléte és érvényesülése nagyon nagy jelentőségű az együtt élő közösségek esetében. Jelentőségét akkor tudjuk felismerni, mikor megszűntével az elidegenedettség egyfajta állapotába ke­rülünk. (Mikor már nem a személy a fontos, hanem az ügye, az ügyet intéző apparátus, a végén a hiva­tal által kiállított határozattal, amit levélben kap meg az érintett.) Ebben az élő, szóbeli kommuniká­ciós térben kerülnek folyamatosan megmérettetésre a község eseményei és polgárai. Ennek keretében marad életben, születik újra ismét és ismét, vagy hal el az is, amit a helybeliek helyesnek, jónak tarta­nak, vagy épp elítélendőnek.

Az együtt élő közösség tagjai számára az élő, szóbeli kommunikációs tér az az „intézmény”, amely a leginkább képes biztosítani az említett, mélyen gyökerező feszültségek, a belőlük fakadó nézeteltéré­sek, konfliktusok, perpatvarok oldását.


A program megvalósításának szükségességét – és lehetőségét indo­koló tényezők

Egyrészt sikerült megállapítani, hogy Verőcén él, létezik az élő, szóbeli kommunikáció – másrészt az is igaz, hogy ez a kommunikációs tér nem alkalmazkodik elég dinamikusan az alapvetően a modernizációval jelle­mezhető változásokhoz, a változások generálta újszerű feszültségekhez.

Így nem hogy nem képes az újszerű feszültségek ellensúlyozására, de a hagyományos értékek őrzésére sem – erodálódásnak indul.

Hogy Verőce minél többet legyen képes organikus működésmódjából megújítva átmenteni a posztmodern idő­szakába is, hogy az itt lakók együtt élése minél kiegyensúlyozottabb, minél harmonikusabb legyen – tudatosan, pontosabban a korábbihoz képest megváltozott tudatossággal[2] kell ennek a kommunikációs térnek a megfelelő elemeit felerősíteni.

A projekt arra a felismerésre épül, hogy Verőce helyi kultúrájában egyrészt a szóbeli kommunikáció ma is meghatározó jelentőségű, másrészt abban, sok más mellett, a konszenzuson alapuló vitarendezés számos eleme természetes módon van jelen – öntudatlanul. Ezen elemek rendre felbukkannak a szóbeli kommunikációs térben.

Éppen ezen elemek öntudatlan, kevéssé tudatos volta miatt válnak egyre kevésbé alkalmazhatóvá az új jelenségek (pl. fokozódó munkanélküliség, szegényedés, erőszak stb.) bővülő feszültségek, konf­liktusok esetében.


A konszenzuson alapuló vitarendezés, a resztoratív szemléletmód érvényesítésének technikai, metodi­kai elemei hosszú időn át együtt élő, organikus közösségek kultúrájából származnak – nem véletlen, hogy Verőce közösségi kultúrájában is felismerhető annak jó néhány eleme.

És ez kínál olyan lehetőséget, hogy ha sikerül az érintetteket hozzásegíteni annak meglátásához, felis­meréséhez, hogy amennyiben kiemeljük ezeket az elemeket a szokások természetes közegéből, akkor transzparenssé válnak az elemek közötti összefüggések – ami viszont már megnyitja a lehetőséget a tudatos és szándékolt alkalmazás előtt.

Az összefüggések megismerése egyúttal megnyitja a lehetőséget arra is, hogy a korábban említett mo­dernizációs jelenségek generálta feszültségek oldására megfelelő módon, tudatosan és szándékoltan alkalmazni lehessen a konszenzusos vitarendezés, a resztoratív szemléletmód érvényesülését elősegítő metodikai elemeket.

Amennyiben ezt sikerül elérni, akkor a közösség élő, szóbeli kommunikációs terében érvényesülő értékek között a felelősségtől áthatott tudatosság, az ebből fakadó szándékolt cselekvés a korábbinál egy kicsivel nagyobb hangsúlyt kap – míg az „így szoktuk tenni” jellegű megoldások egy kicsivel kisebbet.


A projekt tartalmának rövid ismertetése

A projekt a konszenzusos vitarendezés meglévő elemeinek feltárására, tudatosítására, megerősíté­sére – valamint szándékolt és tudatos alkalmazását lehetővé tévő metodikává szervezésére, kiegészí­tésére törekedett a rendkívül rövid, mindössze 3 hónapos időkereten belül.

A feltárás, tudatosítás és megerősítés egyre fokozódó hangsúllyal érvényesült a projekt előkészítő szakaszától kezdve a zárkonferenciáig. Sok-sok személyes beszélgetés során a helyi koordinátorok és a képzésbe bevont személyek kiválasztásától, az egyéni konzultációk, szupervizíók, valamint a velük folytatott rendszeres műhelymunka volt ennek a terepe.

A projekt így a község életében a létező élő, szóbeli kommunikációs téren belül hozott létre egy új teret. Ebben a térben a projekt irányítói tematizálták a kommunikációt, azaz jórészt ők adtak inspirá­ciót arra, hogy „miről folyjék a szó” – miközben ők maguk is aktív résztvevőivé váltak annak. Tar­talmi elemként jelenik itt meg egy módszertaninak tűnő elem – t.i. ebben az esetben nem lehetséges olyan ismeretátadás, amit „megtanítás”-ként szoktunk leírni. Azaz odajön valaki, aki „tudja” – és akár varázslatos eszközökkel, de mégis csak kívülállóként adja át tudását, tanítja meg a jelenlévőket.

Esetünkben elkerülhetetlen volt, szükségszerű volt a résztvevővé válás, a tanulás folyamatát résztvevői pozícióból kellett irányítani. T.i. az a kommunikációs tér, amibe végülis sikerült bekapcsolódnunk alapjellemzői szerint organikus. A kommunikációs téren belüli szerepek, státusok végső soron kon­szenzuális módon születnek meg. Ebben a térben nem lehet érvényesíteni hatalmi jellegű törekvéseket, így azt sem, hogy „én tudom – ti tanuljátok meg tőlem”.

Rendkívül lényeges eleme volt a projektnek egyrészt ennek az új kommunikációs térnek az életre hí­vása, másrészt abban a résztvevői-tréner, résztvevői-moderátor, résztvevői-irányító szerep elfogadta­tása és gyakorlása.

Tudatosan törekedtünk más, a témakörünkhöz illő kommunikációs helyzetekbe is bekapcsolódni, s az ott folyó kommunikációban az együttélés, a konfliktusok témaköreit is megjeleníteni.

Igyekeztünk figyelni és erősíteni azokat a „csatornákat”, melyeken keresztül a legeredményesebben sikerült témánkat a közbeszédben megjeleníteni.

A megerősítés és metodikává szervezés központi eleme a 2 csoportban zajlott képzés volt, mely az u.n. resztoratív konfliktus­kezelés szemléletmódjába, technikáiba vezette be a résztvevőket.

A képzés gyakorlatorientált. Az elméleti blokk esetjátékokon keresztül vezette a használatos fogalmak­hoz és ismeretekhez a hallgatókat. A gyakorlati részben - előzetes terveinkkel szemben[3] – a resztoratív körök, valamint a személyes konzultációk, szupervíziók nyertek domináns szerepet. Azaz sokkal inkább a szemlélet elmélyítése zajlott, mint a facilitátori kompetenciák igazolása.

Ezen folyamat során két, markánsan megkülönböztethető szint volt azonosítható a hallgatóknál. Az egyik szintbe azon hallgatók sorolhatók, akik képesek a resztoratív konfliktuskezelésre irányuló képzés során szerzett tapasztalataikat érdemben másokkal is megosztani. A másik csoportba azok a hallgatók sorolhatóak, akik azon túl, hogy a resztoratív konfliktuskezelésre irányuló képzés során szerzett tapasztalataikat érdemben másokkal is képesek megosztani, képesek érdemben konfliktushelyzetek azonosítására, képesek jóvátételi konfe­renciák megszervezésében közreműködni.

A képzés végén ki-ki a szintjének megfelelő kompetencia-alapú tanúsítványt kapott.


A program által elérendő célok meghatározása

A község helyi kultúrájában feltárni, tudatosítani, megerősíteni és szándékoltan alkalmazható metodi­kává fejleszteni azokat az elemeket, amelyek a helyi polgárok harmonikus együttélését támogatják, erősítik. Kiteljesíteni azokat, amelyek a közbiztonságot fokozzák – összhangban a társadalmi bűnmeg­előzés nemzeti stratégiájával.


Cél továbbá képzés keretében alkalmassá tenni a helyi közélet több szereplőjét az u.n. közösségi mediációs technikák közül a resztoratív konfliktuskezelés alkalmazására

A program általános és áttekintő bemutatása

A program elemeinek egymásra épülése

A program lényegében Verőce község élő, szóbeli kommunikációs terének módosítását szol­gálja annak érdekében, hogy az együttélés harmóniája minél zavartalanabb legyen.

Mégpedig oly módon szolgálja, hogy egyrészt tudatosítja az élő, szóbeli kommunikációs tér jelentőségét a községben tapasztalható feszültségek, konfliktusok oldása tekintetében, másrészt azonosítja azon elemeit, melyek a konszenzusos vitarendezés, a resztoratív szemléletmód érvényesítése során alkalmazott metodikai elemekkel gyakorlatilag azo­nosak. Harmadrészt rámutat ezen elemek közötti összefüggésekre, valamint kiegészíti az elemkészletet.

Oly mó­don szolgálja továbbá, hogy transzparenssé teszi az azonosított elemek közötti össze­függéseket – me­lyek nem ütköznek nehézségbe a resztoratív szemléletmódot szolgáló technikák ismeretében.

Az összefüggések ismeretében már lehetségessé válik a közösségben érzékelhető feszültsé­gek, konfliktusok tudatos és szándékolt oldása érdekében a megfelelő eszközök kiválasztása és alkalmazása.

A program elemei – túl az infrastruktúrális elemeken – a fenti logika mentén épültek egy­másra, nagyjából a 3.1. pontban jelzett sorrendben.

A „nagyjából” jelzővel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a folyamatok többsége párhuzamosan haladt. Sőt! Nem is párhuzamosan, hanem egymást áthatva, egymásra mintegy koevolúciós hatást gyakorolva.

T.i. pl a koordinátorok személyének kiválasztása, vagy a képzésre való toborzás egyúttal a projekt kommunikációs terének az építése, létrehozása is, benne már a resztoratív szemlélet­mód megkívánta tematizációval.

Avagy a képzés maga, túl az ismeretátadáson, készségfejlesztésen és szemléletformáláson – egyúttal jelentős inspirációs hatás is a község élő, szóbeli kommunikációs terére, hisz a hall­gatók viszonylag széles körben számoltak be élményeikről családjuknak, barátaiknak, mun­katársaiknak. Azaz a község kommunikációs terében egy időben sok helyen és sok alkalom­mal, élményszerűen jelent meg a program témaköre.

Hasonlóképpen funkcionált a program második felében egyre népszerűbbé vált, sok helyszí­nen szívesen fogadott önismereti játék, az Identity. A játék egyrészt kiválóan alkalmasnak bi­zonyult a resztoratív szemlélet által oly fontosnak tartott saját érzelmek megfogalmazását se­gíteni, saját érzelmekről mások előtt nyíltan beszélni, illetve értő figyelemmel, megértéssel hallgatni másokat. A játék egyúttal olyan helyzeteket teremtett, melyben több esetben is resz­to­ratív körnek megfelelő beszélgetés alakult ki. A játékkal jelentősen sikerült több helyen is tartósan tematizálni a kommunikációs tereket. A játék kiváló eszköznek bizonyult annak megtapasztalására is, hogy mit jelent a kommunikációs terek tudatos és szándékolt tema­ti­zá­lása és inspirálása. Nem utolsó sorban a játék a program eredményei fenntarthatóságának is egyik elemévé vált – t.i. több helyszínen is határozott szándék mutatkozik a játék további használatára is.

A program törekedett arra, hogy olyan helyeken tudjon koncentráltan megjelenni, amely he­lyek kiemelt jelentőségűek a község élő, szóbeli kommunikációja tekintetében. A 3 hónapos, rendkívül rövid programidőszak ellenére több kezdeményezésünk tűnik reménytelinek, és jó néhány esetben a rendelkezésünkre álló időtartam alatt nem értünk el érdemi eredményt.


A modell-jelleg bemutatása

A program szervesen illeszkedik abba a törekvésbe, ami a személyek, intézmények közötti viták rendezésének egyre nagyobb hányadát bízná az érintettekre – felügyelt körülmények között. Ami e megegyezéseket akár az igazságszolgáltatás formális elemei között is elismeri.


A programnak két pillére van.

Az egyik pillért az a felismerés jelenti, hogy a resztoratív szemléletmód, illetve érvényesíté­sének metodikai elemei hosszú idők óta együtt élő, organikus kultúrájú kö­zösségek kiforrott eszköze – azaz ennek elemei jó eséllyel azonosíthatóak hasonló közösségek életében, így pl. Verőcén is.

A másik pillért annak végiggondolása adja, hogy a resztoratív szemléletmód kö­vetkezetes ér­vé­nyesítése milyen szervezeti környezetet feltételez, illetve kí­ván meg. Ennek részletezésébe itt nem belemerülve[4], az megállapítható, hogy a reszto­ra­tív szemléletmód érvényesülése szempontjából „ideális” szer­vezet esetében az élő, szóbeli kommunikációs térnek meghatározó, determi­náns jelentősége van. Ez könnyen belátható, ha csak arra gondolunk, hogy az érintett felek valós figyelmet, valós megértést élő kommunikációs helyzetben kaphatnak és adhatnak, és valós megegyezésre is élő, szóbeli kommunikációs helyzet­ben van igazán esélyük.

Amennyiben a fenti két pillérre támaszkodunk, egy rendkívül jelentős következménytől nem tekinthetünk el.

Ugyan nem egyszerű, mégis elengedhetetlen a különbségtétel két eset között.

Az egyik esetben a resztoratív szemléletmód szokás-alapon, hagyomány-alapon érvényesül. Azaz az érintettek annyiban vannak tisztában avval, hogy mit miért tesznek, avagy nem tesznek – amennyiben a szokásjogú kultúra elvárásainak tesznek eleget.

A másik esetben az érintettek számára szintén magától értetődő, hogy a resztoratív szemlé­letmód szerves része a közösség kultúrájának – ám tisztában vannak annak belső összefüggéseivel. Így képessé válhatnak annak tudatos és az adott hely­zethez illesztve szándékoltan alkalmazni azt.

Azaz a tudatosság jelzett, a korábbihoz képest módosult értelmezése adja lényegében a modell megkülönböztető jellegzetes­ségét.

Az evolúciós szervezet-elmélet szerinti gondolkodás segít annak behatárolásában, hogy mi­lyen esetekben várhatunk jelentős eredményeket a resztoratív szemléletmód érvényesítésétől, és milyen esetekben kell megelégednünk korlátozott eredményekkel. T.i. minél erőteljesebben érvényesül adott esetben az ethosz-orientált szervezeti jelleg, annál eredményesebben alkal­mazható a resztora­tivitás érvényesítése.

Verőcén, mint hosszú ideje együttélő, organikus kultúrával bíró közösség esetében meglehe­tős dominanciával van jelen több olyan elem is, ami az ethosz-orientált szervezeti jelleg sa­játja.

  • Ilyen mindenekelőtt a már korábban említett élő, szóbeli kommunikációs tér erőteljes érvényesülése.
  • Ilyen a szintén említett módon a folyamatok egymást áthatása.
  • Ilyen a nyílt kommunikáció elvárása és érvényesítése.
  • Ilyen a másik személyre való figyelem megkülönböztetett szerepe – a tudatosan épített figyelem tere.
  • Ilyen a konszenzusos vitarendezés maga.
  • Ilyen a kommunikációs térben az egyes személyek szerepének és státusának szintén konszenzusos úton való kialakulása.


Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az, hogy Verőcén azonosíthatóak olyan elemek is, melyek alacsony dominanciája gátolja az ethosz-orientált szervezeti jelleg – ami esetünkben mindenekelőtt a resztoratív szemléletmódnak megfelelő környezetet jelenti – érvényesülését.

Ilyen mindenekelőtt a tudatos választás elvének alacsony szintű érvényesülése – azaz az, hogy az érintett személyek nem tuda­tosan választják a resztoratív szemléletmód alkalmazását,



A partnerszervezetek közreműködése, vállalt és teljesített feladatok

Az MH Líceum Alapítvány mellett a program számára terepet biztosító Verőce község Ön­kormányzata volt a program aktív szereplője. Az Önkormányzatot a község polgármestere képviselte a programban.

A polgármester lehetőségeihez képest maximálisan támogatta a programot.


Helyszínek

A program megvalósításának helyszíne Verőce község.


Komoly eredménynek tekintjük, hogy a program híre gyorsan elterjedt a környező települése­ken. Több résztvevő is volt Kismarosról, Nagymarosról, Vácról a program rendezvényein, és határozott igényeket fogalmaztak meg, hogy e településeken is kezdeményezzünk hasonló programot.


Ezekből egyenlőre csak annyi valósult meg, hogy Vácon 2 alkalommal zajlott Identity játék e program keretében, valamint ígéretet tettünk egy képzés megvalósítására Nagymaroson az ősz folyamán.


A menedzsment, illetve a tréneri, facilitátori feladatokra felkért munkatársak számára a szu­pervíziók Budapesten kerültek megszervezésre.


Alkalmazott módszerek

  • Képzés
  • Résztvevő trénerség
  • Szupervízió
  • Konzultációk
  • Filmes dokumentálás
  • Retrospektív tanulás
  • Tapasztalati tanulás


Résztvevők

Az elsődleges célcsoportként, a képzésbe bevonni szándékozottakként a program tervezésekor a kö­vetkezőkre gondoltunk – a község meghatározó csoportjainak képviselői, u.m. a pol­gár­mesteri hivatal, a rendőrőrs, az általános iskola és óvoda, egészségház, művelődési ház, könyvtár munka­társai, az önkormányzati és a civil szervezetek képviselői, cigány családok tagjai, szülők, vállalkozók, fiatalok, újonnan ideköltözők, Nyugdíjas Klub tagjai, Jobbikos fiatalok stb.

A program során minden célcsoport tagjait felkerestük több ízben is. Egyértelműen senki nem zárkózott el, azonban érdemi együttműködést a program rendkívül rövidnek bizo­nyult 3 hónapja alatt az általános iskolával, a művelődési házzal, a Verőcei Gyermekekért Alapítvánnyal, néhány vállalkozóval, a helyi CBA-val, a fiatalok egy csoportjával, a szü­lők egy csoportjával, a Nyugdíjas Klubbal sikerült kialakítanunk.

Másodlagos célcsoportként a program tervezésekor – Verőce azon polgáraira gondoltunk, akik része­sei az élő, szóbeli kommunikációs térnek. Akiket érdekel, hogy mi történik a faluban, s er­ről ismerőseivel szót is vált. Azaz mindazok, akik ily módon aktív részesei a község kultú­rája, az abban érvényesülő értékek alakításá­nak.

A program során azokon az eseményeken, melyek vagy a program szervezésében, vagy avval együttműködésben zajlottak több, mint 500 résztvevő fordult meg. Ugyan azt az események egy részének jellege nem tette lehetővé, hogy minden személyt egyértelműen azonosítsunk, az egészen bizonyos, hogy a 3200 lakosú község lakóinak mintegy 10%-a kapcsolatba került a programmal legalább egy alkalommal.

Ennek minimum 2-3-szorosára tehető azok száma, akik hallottak a programról, értesültek annak jellegérő, céljáról.

A menedzsment tevékenységét a tervek szerinti összeállításban, azaz 1 fő szakmai vezető, 2 fő as­szisztens és 1 fő pénzügyi vezető végezte.


Trénerek, facilitátorok, szupervízrok működtek közre a program során az előzetes terveknek megfe­lelően. A jelzett szakértelmek igénybevételét a program sajátosságai, az aktuális helyzetek határozták meg. Így pl. az előzetesen elgondoltakhoz képest a facilitátorok nem a jóváté­teli konferenciák bonyolításában működtek elsősorban közre, hanem egyrészt a resztoratív kör-jellegű helyzetek formálásában valamint az egyéni konzultációkban, szupervíziókban.


A program részletes bemutatása

A tevékenységek általános leírása, folyamatok

menedzsment eladatok ellátása helyi koordinátorok kiválasztása – a program kommunikációs terének felépí­tése aktív bekapcsolódás a község eseményeibe, programjaiba – úgyis, mint bekapcsolódás a község kommunikációs tere kapcsolódó elemeibe a program kezdeményezte események – úgyis, mint a község kommunikációs terébe való kezdeményező és tematizáló bekapcsolódás képzés meghirdetése, résztvevők toborzása facilitátorok képzése 2 csoportban – elmélet facilitátorok képzése 2 csoportban – gyakorlat resztoratív körök konfliktushelyzetek azonosítása, feltárása, megoldásuk előkészítése szupervíziók a projekt média-kommunikációja a projekt filmes dokumentálása beszerzések a fenntarthatóság feltételrendszerének azonosítása projektzáró konferencia értékelő beszámoló elkészítése.


Az egyes tevékenységek részletes elemzése

Ad. 1 A projekt menedzsmentje a projektvezetőből, asszisztensekből és a pénzügyi felelősből állt. Feladata volt a programok szervezése, koordinálása, dokumentálása, a végzett teljesítmények értéke­lése, azok finanszírozása. Felelőssége volt a bekövetkezett zavarok elhárítása, a humán-erőforrások folyamatos biztosítása – gondolva itt mindenekelőtt az adekvát szakértelmekre. Komoly feladat volt a koordinátorok kiválasztása, feladatukra való felkészítése – t.i. valójában a program végén, a tapasztalatok birtokában vált számukra teljesen világossá a feladat(?!). Az egyik legnehezebb feladat a koordinátorok munkája díjazási rendszerének elfogadtatása volt. Itt ugyanis a menedzsment érték-arányos díjazásra törekedett, ráadásul oly módon, hogy a végzett tevékenység „értékessége” vonatkozásában a munkacsapat alakítson ki konszenzust. A menedzsment képviselői rendszeres időközönként – mintegy 2-3 hetenként - konzultációt folytatattak a programban Verőcét képviselő polgármesterrel.

A menedzsmentben résztvevő munkatársak heti rendszerességű műhelyfoglalkozásaikon értékelték az előző hét eseményeit és készültek fel a következő hét tennivalóira. E tevékenységüket folyamatosan jegyzőkönyvekben dokumentálták.


Ad.2 A helyi koordinátorok kiválasztását célzó tevékenységgel indult a program. A polgármester és az egyik önkormányzati képviselő adott első körben ötleteket, javaslatokat, hogy kiket célszerű megkeresnünk avval, hogy kapcsolódjanak be segítőként a programba. Várakozásainkkal némileg ellentétesen a végső koordinátori csapatnak a felét sem sikerült ezen a, komoly erőfeszítést igénylő keresés útján megtalálni.

A keresés során a szakmai vezető és az asszisztensek már tudatosan törekedtek arra, hogy minél több emberrel, minél több helyi csoport képviselőivel találkozhassanak és beszélgethessenek. Ez a tevékenység tekinthető a program élő, szóbeli kommunikációs tere építése kezdetének, egyúttal annak a község kommunikációs terébe illesztés kezdetének. Jóleső volt tapasztalni, hogy pl. egy héttel a program indulása után reggel a Budapestre vonatozó verőceiek között már beszédtéma volt a program.

Az első két hét tapasztalatai alapján úgy döntött a menedzsment, hogy a tervezett 2 heti gyakoriság helyett hetente hívják műhelymunkára a koordinátorokat,

A műhelymunka keretében a koordinátorok egyre mélyebben megismerkedtek a resz­toratív szemléletmóddal, annak elemeit egyre inkább képesekké váltak azonosítani a környezetükben – s így egyre tudatosabban voltak képesek azokkal azonosulni, azokat képviselni.

A helyi koordinátorokkal folytatott műhelymunka standard helyszíne a Forrás Kávézó volt, amely a község Művelődési Házában működik. A kávézó vendégei rendszeresen tanúja, időnként részesévé váltak a munkánknak – ami teljesen konform törekvéseinkkel, hogy t.i. a község minél több lakójával kapcsolatba hozni a programot.


Ad.3. Hogy a község élő, szóbeli kommunikációjában mind erőteljesebben legyünk képesek megjeleníteni a harmonikus együttélés témáját, illetve annak akadályait tudatosan törekedtünk arra, hogy a program munkatársai – beleértve a helyi koordinátorságot vállalókat is – minél több közösségi eseményen legyenek jelen. Ott megszólalásaikkal az éppen aktuális témának a harmonikus együttélés, illetve annak akadályaival való kapcsolatára irányítsák egy kicsit a jelenlévők, vagy akár csak egy-két ember figyelmét. Így jelen voltunk a Forrás Kávézó 2 heti rendszerességű irodalmi estjein, egy fiatal értelmiségi kör szervezte filmklubokon, kiállítás megnyitókon, a könyvtárban szervezett, nagy utazásokat bemutató sorozaton, az általános iskolában szervezett egész napos egészségnapon, a csattogó Völgyben szervezett majálison, a sportnapon, a madarak és fák napján., a Nyugdíjas Klubban.

A helyi koordinátorok – ahogy egyre jobban megismerkedtek a resztoratív szemléletmód elemeivel, egyre mélyebbre hatoltak a szemléletmód elsajátításában - egyre bátrabban, egyre határozottabban tudták és merték is képviselni azt családjuk, barátaik, ismerőseik környezetében, de akár az utcán, vagy boltban is.


Ad. 4. Avval együtt, hogy elkezdtük a program – alapvetően a resztoratív konfliktuskezelés köré épülő – kommunikációs terét szervezni, megkezdtük annak integrálását is a község kommunikációs terébe, orális kultúrájába. Az előző 2 pontban említett történéseknek is van ebben az értelemben is vonatkozása, de itt azokról az eseményekről van szó, melyek elsődleges célja volt ez. Már a program tervezésekor is széles esemény-skálán gondolkodtunk annak érdekében, hogy majd sikerüljön adekvát megoldást választani, de végül egy olyan esemény vált e tekintetben meghatározóvá, amire korábban nem gondoltunk. Az egyik koordinátor munkatársunk hozta be a programba az Identity nevű játékot. Az Identity kiválóan alkalmas arra, hogy 3-8 ember játék közben, moderált és szabályozott (!) keretek között mélyítse önismeretét, miközben tanúja s egyúttal értő támogatója társai hasonló törekvéseinek. A játék során a résztvevők egyre pontosabban képesek saját érzéseiket és élményeiket megfogalmazni, egyre határozottabban képesek saját érzéseiket vállalni és képviselni társaik előtt is, gyakorolni az értő figyelmet, a megértést – s ezen keresztül kapcsolódni a partnerhez. Csupa, csupa olyan képesség és készség kerül játék során aktivizálásra, fejlesztésre, amelyeket a resztoratív szemléletmód érvényesítése is megkíván. Ha a játék moderátora elég empatikus, akkor a játékosok tudatosítani is képesek, hogy mit is látnak a játék nyújtotta „tükörben” – önmagukról.

A tapasztalatok alapján ez a játék pompásan egészítette ki a programban szereplő facilitátorképzéseket.

Először a program koordinátorai játszották, majd behívták a játékba barátaikat, a Nyugdíjasok Klubjában rendszeres elfoglaltsággá vált (olyannyira, hogy a Klub vett egy társasjátékot, s most már ottani segítő munkatárs moderálásával folyik a játék), született a program során olyan verzió is, amely a 6-7 éves gyerekekkel is játszható, szerveztünk játékot több alkalommal is munkahelyi csapatépítések támogatására, baráti társaságok kapcsolatainak elmélyítésére, családtagok közötti érzelmi kommunikáció élénkítésére stb.


Ad.5. A 2 csoportban zajlott facilitátorképzésnél a toborzásra nagy hangsúlyt fektettünk. Eredeti elképzelésünk szerint ezt a tevékenységet jórészt a helyi koordinátorok végezték volna. Ugyan valamennyire be tudtak segíteni, de – mivel a dolog jellegénél fogva nem tudták még hitelesen képviselni a resztoratív szemlélet fontosságát, t.i. nekik maguknak sem volt ekkor még semmiféle megélt tapasztalatuk e vonatkozásban – a toborzás oroszlánrésze a program menedzsmentjére hárult. Ez olyannyira jól sikerült, hogy szinte két csoportra való jelentkezéssel rendelkeztünk az első kurzus indítása előtt. Mivel ekkor még nem voltunk eléggé tisztában a helyi viszonyokkal, bizony nagyon meglepődtünk, hogy nem hogy túltöltődött volna az első képzési csoport, de többen meg sem jelentek a képzéseken. Ez az „élményünk” csak fokozódott a második kurzus szervezésekor. T.i. szinte pillanatok alatt híre ment annak, hogy ez a képzés nem olyan, hogy „odamegyünk és meghallgatunk valami érdekes előadást”, hanem ez érzelmi bevonódást igényel – még ha szerepjátékokon keresztül, akkor is. Ez olyannyira bizonytalanította el a korábbi jelentkezőket, hogy az ekkora már ütőképessé váló koordinátori csapatunk segítségével is csak nagy nehézségek árán sikerült a második kurzusra vállalkozó szellemű embereket találnunk.


Ad. 6. A 30 órás facilitátorképzésünk 2x1 napos elméleti, felkészítő nappal kezdődött. Ez alkalmanként 8-8 órás intenzív jelenlétet kívánt meg a hallgatóktól. Szünetekkel együtt ez több, mint 9 órás igénybevétel, ráadásul szombaton. Ez szokatlan volt a verőcei barátaink számára. (Mi magunk is hozzájárultunk evvel az intenzitással a modernizációs feszültségek fokozásához??)

A képzés ugyan a resztoratív szemléletmód érvényesítésére alkalmas metodikák spektrum-jellegét hangsúlyozza, több elemet is bemutat a spektrum különböző formalizáltságot feltételező helyeiről, de a leginkább formalizált elem kapja a legnagyobb hangsúlyt. Már csak azért is, mert a formai elemeken keresztül nyílik a legnagyobb esély a szemlélet fogalmi megragadására. A leginkább formalizált elem – a jóvátételi konferencia.

A két nap építkezése maga is magán hordozza az alig formalizált elemektől, pl. egyszerű én-közlésektől a teljesen formalizált elemig, a jóvátételi konferenciáig a skála bemutatását és érzékeltetését.

A képzés tudatosan a saját-élményű tanulást, a tapasztalati tanulást preferálja – szemben a kognitív ismeretközvetítéssel. Ennek a képzés során a legerőteljesebb eleme a szituációs-, avagy szerepjátékok közben bekövetkező bevonódás során megélt élmények, s azok feldolgozása.

A két „elméleti” nap között eltelő egy hét módot nyújtott a hallgatóknak az első nap élményeinek feldolgozására és immár az első alkalomnál jobban felkészülni a második nap „megpróbáltatásaira”. Ezt a feldolgozási folyamatot is segítették tréner-facilitátoraink.

A képzések hallgatóinak bizony némi nehézséget okozott saját érzelmeikkel ily módon szembesülni. Szembesülni avval, hogy valós konfliktushelyzetekben mennyire kiszolgáltatottak saját indulataiknak, saját érzelmeiknek. S nem könnyű szembesülni avval sem, hogy milyen nehéz segítséget kérni – milyen nehéz olyan bizalommal fordulni valakihez, képzett facilitátorhoz, hogy tőle merjen segítséget kérni az ember szorult helyzetében. (Ezért is bizonyult nagyon jó kiegészítőnek a korábban már méltatott Identity játék.)

Az első kurzus korábban nem várt eredménye lett a koordinátori csapat kiegészülése igazán elkötelezett személyekkel, akik a program hátralévő részében tartalmas és eredményes munkát végeztek.


Ad. 7. A 30 órás facilitátorképzés második része, előzetes terveink szerint terepmunka lett volna. Ennek során a hallgatók saját környezetükben azonosítottak volna konfliktushelyzeteket. Mindenekelőtt olyanokat, melyekben ők maguk is érintettek sértett, avagy sértő félként. Ezek közül kellett volna a tréner-facilitátorok segítségével kiválasztani és előkészíteni olyanokat, melyek jó eséllyel oldhatóak fel a tanultak segítségével.

Ennek az elképzelésnek a realizálása meglepően komoly nehézségekbe ütközött – nem is sikerült a tervezett módon megvalósítani. A tervezettnél többszörös konzultációs időráfordítással sem sikerült olyan „éles” konfliktushelyzeteket behatárolnunk, melyek esetében a jóvátételi konferencián érintettként való részvételt megtapasztalhatták volna, illetve a jóvátételi konferencia levezetését gyakorolhatták volna a hallgatók.

Visszatekintve már jól láthatóak az ide vezető események és elemek – az evolúciós szervezetelmélet összefüggései alapján. Korábban már említettük, hogy ugyan a resztoratív szemlélet érvényesüléséhez ideálisnak tekinthető szervezeti környezet számos eleme azonosítható Verőce közösségében, ám néhány gyakorlatilag hiányzik. Ez utóbbiak közül különösen nagy jelentőségű a tudatos vállalás elve érvényesülésének a hiánya. A képzés hallgatóiban nem alakult, de nem is alakulhatott ki ilyen rövid idő alatt tudatosságnak a resztoratív szemléletmód alkalmazásához kívánatos szintje.


Ad.8. A gyakorlati képzés estében a tervezetthez képesti jelentős módosulás egyik eleme volt a hallgatók „éles” konfliktushelyzeteinek elmaradása. A módosulás másik jelentős eleme az ennek helyébe lépő resztoratív körök megjelenése és erőteljessé válása.

Itt a „resztoratív kör” megnevezését inkább jelzői értelemben használjuk. T.i. nem egy jól meghatározott intézményt értünk ez alatt, hanem sokkal inkább egy minőséget, egy jellegzetességet. Azt, hogy a program munkatársai részvételével zajló eseményeken egyre inkább vált (és válik azóta is) dominánssá a resztorativitás számos jellemzője.

A „resztoratív kör”-jelleg egyre erőteljesebben érvényesült a koordinátorokkal folytatott műhelymunkában. Ennek inspiratív hatásáról a projekt utolsó harmadában egyre gyakrabban számoltak be a koordinátorok – azaz saját környezetükben egyre több elemet voltak képesek már szándékoltan alkalmazni, és abban nagy örömük is telik. Munkahelyükön, baráti és ismerősi körben éppúgy, mint családi környezetben. De voltak példák arra is, hogy kifejezetten valamely feszültség oldása érdekében ültek össze az érintettek.


Ad.9 Mint korábban említettük a tervek szerint a képzések hallgatóinak oly konfliktushelyzeteket kellett volna „behozni” a programba, melyben ők valamilyen szempontból érintettek. Már a program tervezése során tisztában voltunk avval, hogy talán ez lesz a program legnehezebb eleme, ezért különösen komoly figyelmet és erőfeszítéseket fordítottunk e területre. Számos esetben volt ez a témája a műhelybeszélgetéseknek, a személyes konzultációknak, a telefonbeszélgetéseknek, az elektronikus levelezésnek stb.

Élesen jelent meg e munka során annak szükségessége, hogy nem csak észlelni kell az egyes feszültségeket, konfliktusokat, de meg kell tudni határozni azt is, hogy kik és milyen módon érintettek abban – beleértve minden esetben magamat is(!) -, hol lehet/kell a konfliktust lehatárolni a megoldhatóság érdekében, valamint hogyan lehet/kell a konfliktust és a rendelkezésre álló eszközöket összhangba hozni. T.i. a resztoratív szemléletmód érvényesítését támogató metodikák, technikák alkalmazásának eredményessége nagyban függ attól, hogy milyen módon kerül behatárolásra a konfliktus.

A képzés során ugyan bemutatásra került a konfliktusmegoldások előkészítésének a fontossága, e resztoratív körökben rendre és ismételten került szóba az előkészítés fontossága és jelentősége, szerepe abban, hogy az érintettek részesülhessenek a számukra oly fontos figyelemben.

Szintén újból és újból előkerült annak taglalása, hogy mi a különbség a „zsigerből” indított, illetve a resztoratív szemlélettől áthatott konfliktuskezelés között.


Az azonosított konfliktushelyzetek közül többek között az alábbiakat tartjuk említésre érdemesnek:


  • A polgármester több, erősen politikai színezetű konfliktusát is említette – melyek mögött érzékelhetően egyéb vonatkozások is meghúzód(hat)nak. Többször és tárgyalta meg ezeket a munkatársi csapat, végül arra a döntésre jutott, hogy ezek (meg)oldásában ők nem kompetensek.
  • A polgármester – jelezvén, hogy ő mennyire fontosnak tartja a resztoratív szemlélet alkalmazását, s abban jó példával is elöl járna – a munkacsoport számára egyértelművé tette, hogyha valaki a vele szembeni feszültsége, konfliktusa (meg)oldásához a program keretében keresne segítséget, ő készségesen elfogadja az ajánlott eszközöket.

Noha számos olyan személyről sikerült tudomást szereznünk, akiknek kisebb-nagyobb gondjuk van a polgármesterrel, nem sikerült e helyzeteket odáig segíteni, hogy azokat minden érintett elfogadja.

A program kezdetén az egyik koordinátor-jelölt és az MH Líceum Alapítvány elnöke között a koordinátorok munkájának elismerés tárgykörben keletkezett olyan szintű nézeteltérés, amelynek megoldásához formális jóvátételi konferencia került lebonyolításra. A módszer és a született konszenzus eredményességéről a program zárásakor az érintettek elismerően nyilatkoztak. Két szomszéd közötti, már bírósággal fenyegetett ellenségeskedést kísérelt meg a program egyik koordinátor munkatársa – ő közvetlenül nem érintett – szolídabb megoldás felé terelni. Az egyik fél örömmel fogadta a lehetőséget, résztvett az előkészítő beszélgetéseken és komoly várakozásai voltak. A másik fél, aki mélyen sértve érzi magát hosszú ideig elérhetetlennek bizonyult, majd elzárkózott, nem is volt hajlandó meghallgatni sem a lehetőségeket. A képzésen résztvett egyik hallgató kis vállalkozásában, munkatársával szemben felgyűlt feszültség (fel)oldását kezdeményezte. Szándékosan nem kért külső segítséget. Beszámolója szerint, jórészt a képzésen tanultak alapján képes volt úgy irányítani a megbeszélést, hogy végig ura maradjon önmagának, miközben megfelelő szintű figyelmet és megértést volt képes biztosítani munkatársa számára. Megszenvedték mindketten a dolgot, de helyreállt a korábbi bizalmi légkör.

· Fiatal, még középiskolás koordinátorunk a program második felében, a programban szerzett tapasztalatai alapján már képessé vált arra, hogy barátja helyzetét olyanként azonosítsa, amelyben a resztoratív szemlélet segítséget jelenthet. Barátja olyan családban él, ahol a kemény civakodások, tettlegességek napirenden vannak. Így történhetett, hogy barátja egy alkalommal kezet emelt édesanyjára. Ennek következtében a barát javító-nevelő intézetbe került. Igen ám, de koordinátorunk arra döbbent rá, hogy pillanatokon belül nagykorúvá válik barátja, amikor visszakerül a családjához. Koordinátorunk be tudta azonosítani saját érintettségét, és ettől indíttatva kezdeményezte, hogy mielőtt visszakerül a javító-nevelő intézetből barátja, kíséreljék meg helyreállítani kapcsolatukat az édesanyjával. A program keretében meg is indult az előkészítés, ám nem tudott kiteljesedni.

Annyi mégis történt, hogy a program során született, megerősödött emberi kapcsolatok révén sikerült szinte aznap munkát találni a barát számára, ahogy visszakerült a faluba.

Az iskolában tréner-facilitátor munkatársunk, valamint az osztályfőnök jelenlétében derült ki egy komolyabb ellentét az egyik diák és egy másik tanár között. Munkatársunk helyben, az osztály bevonásával megkezdte a resztoratív szemléletű feldolgozást: mi történt, kiket érintett, hogyan érintette őket az esemény bekövetkeztekor, hogyan érinti őket most, milyen megoldásokat ajánlanak stb. kérdések mentén. Az osztályfőnök kényelmetlenül érezte magát, és ajánlotta, hogy majd ő rendezi ezt az ügyet, hisz ez neki, mint osztályfőnöknek kötelessége. Nem élt munkatársunk ajánlatával, hogy t.i. segít a megoldás közös kimunkálásában. Az iskolában az osztályfőnök tanár és diák közötti feszültséget anélkül oldott meg egyértelműen resztoratív eszközökkel, hogy a resztoratív szemléletmódról komolyabb ismeretei lettek volna. A program tréner-facilitátor munkatársa onzultáció során megerősítette, hogy eljárása milyen módon felel meg, esik egybe a resztoratív szemléletmóddal, az azt támogató metodikákkal. Az iskola első osztályában, tréner-facilitátor munkatársaink jelenlétében robban egy konfliktus. A tanító a szünetben tudja meg, hogy előző nap az egyik kisgyerek úgy mellbevágott egy másikat, hogy megkékült az ütés helye. A tanító a szünet után indulatosan kérdőre vonja a sértőt. Munkatársaink a feszült helyzetet sikerrel fordítják resztoratív mederbe. Végül a 6-7 éves gyerekekkel és a tanítóval közös munka eredményeképpen alakul ki az a jóvátétel, amelyet mindenki el tud fogadni. Az elfogadási processzusba bevonják a délutános tanítót is. Megerősödik, hogy a resztoratív szemléletmód alkalmazása egyértelműen lehetséges kis gyerekeknél is. Helyi munkatársunkban megerősödik az a szándék, hogy továbbra is segíti az osztályt. A program vége felé koordinátor munkatársunk egyik este, az utcán válik egy fiatal pár csúnya veszekedésének tanújává. Megszólítja őket, s a resztoratív szemléletmód tanult elemei, forgatókönyve jó érzékű alkalmazásával hozzásegíti őket egymás megértéséhez – kéz a kézben mennek tovább. Koordinátor munkatársunk az egyik műhely keretében megosztja a társasággal egy sérelmét. Nálánál jóval fiatalabb fiatalember javította a számítógépét, és szerint méltánytalanul sok pénzre tart igényt. A fiatalemberrel nem tudott kapcsolatba lépni, csak az anyjával. A helyzetet nagyon sérelmesnek találja. Hosszas elemezgetés után sem fogadja a helyzet tisztázását kezdeményező javaslatokat. Ugyan láthatóan nem oldódott benne a feszültség, mégis inkább ezt választja. Sok embert foglalkoztató kiskereskedelmi vállalkozás lehetőséget biztosított arra, hogy a munkatársai számára, a vezető jelenlétében ismertessük a programot. Az ismerkedés két csoportban zajlik. Mindkét csoportban viszonylag hamar „hoznak” a vállalt munkatársai a jellemző konfliktusokat, Az egyik konfliktuskört a vevőkkel való problémák jelentik. A vállalat kultúrájában erőteljesen jelen van a „vevőnek mindig igaza van” elv érvényesítése. Ennek ellenére több olyan esetet is említettek, mikor pl. úgy oldja meg a helyzetet a munkatárs, hogy mikor látja közeledni az illető vevőt, akkor megkéri a kolléganőjét, hogy álljon be a pultba helyette, mert nem bírná kiszolgálni. A másik konfliktuskört (némileg összefonódva az előzővel) a munkatársak közötti, illetve a munkatársak és a vezetőség közötti feszültségek jelentik.

A vállalatnál nincsenek jelenleg formalizált eljárások a jelzett problémák megoldására. Mind a munkatársak, mind a vezető hangot adott annak a benyomásának, hogy az általunk ajánlott, resztoratív szemlélet érvényesítése sokat segíthetne a légkör javításában – ami itt közvetlenül megjelenik a vállalat eredményességének növekedésében is.

A program rendkívül rövid, 3 hónapos időtartama nem tette lehetővé az együttműködés elmélyítését.

A záró konferencián jelentkezett az egyik helyi polgárőrség képviselője, hogy szeretnének komolyabban megismerkedni a resztoratív szemléletmóddal és annak alkalmazhatóságával. (A másik polgárőrséggel a program elején felvettük a kapcsolatot, ők nem vettek részt a programban.)


Ad. 10. A programba nagyjából a tervezett módon zajlottak a szupervíziók. A menedzsment és a tréner-facilitátorok két alkalommal csoportos, és több alkalommal egyéni szupervízión vettek részt. Ez nagy segítséget jelentett mindenki számára, különösen a programban jelentkező módosítási kényszerekhez való viszonyulás szempontjából. De ennek során a menedzsment és a tréner-facilitátorok is komoly segítséget kaptak resztoratív szemléletük további mélyítéséhez, tudatossági szintjük emeléséhez.

A képzéseken részt vett hallgatók, köztük különösen a koordinátori tevékenységet is vállaló, s így munkatársakként is tevékenykedők is éltek az egyéni szupervíziós lehetőségekkel.


Ad. 11. A projekt média-kommunikációja a tervek szerint zajlott.

A kommunikáció során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a konfliktuskezelést ne úgy jelenítsük meg, mint valami nagyon rossz dolog bekövetkezte utáni kármentést.

Sikerült 6 cikket elhelyezni országos terjesztésű magazinban (Mentor) illetve szaksajtóba (Szakképzés) a programról, illetve a hozzá kötődő eseményekről..

Az elektronikus médiában volt egy 1 órás beszélgetőműsor az egyik on-line rádióban a programról, híradás a CIVIL Rádióban, 2 alkalommal volt a programrál tájékoztató riportműsor a Váci TV-ben, folyamatosan híradás Verőce honlapján, valamint megjelentek hírek a programról a Verőcei Gyermekekért Alapítvány honlapján is.


Ad. 12. A projekt filmes dokumentálása érdekében tervezett munkálatokat megzavarta az, hogy a képzés gyakorlati részét nem sikerült a tervezett módon végrehajtani. Ily módon az elkészült film legfontosabb eleme a program elején lezajlott „éles” jóvátételi konferencia – ami alkalmas későbbi képzésekhez akár képzési segédanyagként is használható, hisz a filmes dokumentálás szándékosan törekszik arra, hogy a jóvátételi konferencia minden lényeges eleme megjelenítésre kerüljön.

A film gazdag utalási anyagot tartalmaz a program egyéb eseményit illetően is.


Ad. 13. A projekt során pontosan a tervezett módon sikerült a beszerzést lebonyolítani. Szabadtéri hangosításra is alkalmas berendezést vásároltunk – erősítő, keverő, hangfalak, mikrofonok, állványok, kábelek – és azokat tartós használatba átadtuk az iskolának. Eddig Verőce közintézményei nem rendelkeztek ilyen paraméterű hangosító berendezéssel.


Ad. 14. Kezdettől fogva nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a elősegítsük a program eredményeinek fenntarthatóságát.

A végül 7 főre szaporodott helyi koordinátorok szerzett tapasztalata, tudása a legnagyobb biztosíték arra, hogy a resztoratív szemléletmód meggyökeresedjen Verőcén.

Az MH Líceum Alapítvány vállalja, hogy 2009 végéig havi egy alkalommal resztoratív klubot szervez Verőcén. Ennek keretében mód nyílik a kapcsolódó ügyek, események megtárgyalására, kölcsönös inspirálódásra. Az MH Líceum a program során képzésben részesültek számára biztosítja a szupervízió lehetőségét.

A Verőcei Gyermekért Alapítvány vállalj, hogy a továbbiakban is gondozza a jelenlegi első osztályban megkezdett resztoratív kör működtetését, a következő tanévben pedig már az és a második osztályban is.

Az MH Líceum Alapítvány és a Verőcei Gyermekekért Alapítvány elhatározta, hogy 2009 októberében konferenciát rendez Verőcén „konfliktushelyzetek az iskolában” témakörben. A konferencia rendezésének tervét Verőce polgármestere támogatásáról biztosította. A konferencia a 2009 november végére tervezett, hasonló témájú nemzetközi konferencia felvezető rendezvénye lesz.

Mivel a program iránt a környező településekről is érzékelhetően jelentkezett igény, 2009 őszén az MH Líceum Kismaroson is megvalósítja a jelen programban zajlott képzést – természetesen a verőcei tapasztalatok beépítésével.


Ad. 15. A programzáró konferencia a program utolsó napján, 2009.05.15-én került megrendezésre a Művelődési Házban, Verőcén.

A konferencia a reflektív tanulás jegyében zajlott, mely metodikát a projekt során is alkalmaztuk a többször hivatkozott tudatosítás módosult értelmezése érdekében. A programrésztvevői számoltak be élményeikről, tapasztalataikról arról, hogy mi mindenben váltak gazdagabbá – és milyen módon gondolkoznak a tanultak további hasznosításáról.

A konferencián kerültek átadásra az u.n. kompetencia-tanúsítványok.


Ad. 16. A program eredményeit összefoglaló jelen záró beszámolóval kettős célt igyekszünk szem előtt tartani. Az egyik: a beszámoló alapján az olvasó tudjon átfogó képet alkotni a program lényegi eseményiről és folyamatairól. A másik: a beszámoló emelje ki, tegye nyilvánvalóvá a program azon összefüggéseit, felismeréseit-eredményeit, melyek a program modell-értékűségét jelentik.


Tervezett illetve elért konkrét célok/indikátorok

INDIKÁTOROK
tevékenység tervezett fő ill. db. teljesített fő ill. db.
Aktívan dolgozó helyi projekt-koordinátorok létszáma 6 7
A koordinátorok által a projekt keretében

elért személyek száma

260 260
A képzésbe bevont személyek száma 40 32
Facilitátor képesítést nyert személyek száma 8 0
Kompetencia-tanúsítványt szerzett személyek száma 0 32
Valós facilitálások száma 8 2
Azonosított konfliktushelyzetek oldásában közreműködés 0 12
Közösségi események száma 20 40
Közösségi eseményeken részt vettek száma 400 520
Megjelent újságcikkek száma 6 6
Megjelent elektronikus híradások száma 5 6
Elkészült dokumentumfilm 1 1
Resztoratív körök 0 8
Beszerzett hangosító berendezés 1 1

A tervezett indikátorok közül nem sikerült a teljesíteni a képzett facilitátorokra vonatkozót nem sikerült teljesíteni. Mint korábban említettük, a hallgatók nem „hoztak be a programba” olyan konfliktusokat, melyben ők maguk is érdemben érintettek – márpedig a képzés eredetileg ezt feltételezte.

Ugyanakkor a tervezett tevékenységeken túl megvalósult számos konfliktushelyzet azonosítása, elemzése abból a szempontból, hogy annak (fel)oldását a resztoratív szemléletmód érvényesülését támogató eszközök közül melyikkel célszerű segíteni – illetve 12 esetben az érdemi közreműködés is megtörtént.

Első ízben került kiadásra e tárgykörben u.n. kompetencia tanúsítvány a képzésen résztvettek számára. A tanúsítvány azon túl, hogy igazolja a képzésen való részvételt, a releváns kompetenciák fejlesztésében elért eredményt is tanúsítja. A programban folytatott képzések két kompetenciaterület fejlődését ismeri el, melyek a „mederben tartó figyelem” valamint az „inspirációadás”.


Szintén többlet eredmény a tervekhez képest a resztoratív körök kialakulása a program során.

Eredmények

Pozitívumok és negatívumok, sikerek és csalódások

A program végrehajtását rendkívül erőteljesen korlátozta a rendkívül rövid, mindössze három hónapos időtartam.

A rendelkezésre álló, rendkívül rövid időtartam ugyanakkor meglehetősen intenzív munkavégzésre ösztönzött bennünket. (2x ennyi idő alatt sem biztos, hogy több munkát végeztünk volna el?!)


Ami a program végrehajtása során nehézségeket okozott – utóbb a resztoratív szemlélet, annak szervezeti feltételrendszere mélyebb megértését eredményezte a számunkra. E körben különösen jelentős az, a korábban már említett jelenség, hogy a képzésben résztvevők „nem hozták be” a programba saját konfliktusaikat – az általunk elképzelt módon. Ugyanakkor a resztoratív kör-jellegű műhelybeszélgetések során számos konfliktushelyzetet sikerült azonosítani, (fel)oldásukhoz hozzájárulni.


Nem remélt pozitívum, hogy Verőce polgármestere nem zárkózik el a resztoratív szemléletmód terjesztésének támogatásától – amennyiben az érintettek hajlandóak és képesek ezt programszerűen végiggondolni, s azt a képviselőtestület elé terjeszteni.

E feladat ugyan nem szerepelt a pályázati programban – de, természetesen együttműködünk ebben a Verőcei Gyermekekért Alapítvánnyal, aki az ügy iránt elköteleződött.


Az eredményesség mérése, nyomon-követhetőség, a program haté­konysága

A program egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy a helyi közbeszédben nyerjen nagyobb teret a resztoratív szemléletmód. Ehhez egyrészt a közbeszéd ilyen irányú tematizálását kellett elősegíteni – amit sikeresnek mondhatunk. A képzésen résztvett 32 személy, a közülük intenzívebb munkát vállaló 7 fő már számosságát tekintve is képes érzékelhetően képviselni a program említett célját.

A programot egyértelműen támogatja a község polgármestere.

A program által preferált szemléletmód terjesztésének feladatát a továbbiakban felvállalja Verőce egyik aktív civil szervezete, a Verőcei Gyermekekért Alapítvány.

A program keretében megszületett egyik resztoratív kör, az iskola első osztályában működő – működik a program zárulta után is, és komoly biztosíték látszik arra, hogy a következő tanévben is fenn fog maradni. Különös jelentőségét az adja, hogy jelentős hatást képes gyakorolni közvetlen környezetére, a szülőkre, a pedagógusokra.

Resztoratív kör jelleggel működik a továbbiakban is a Nyugdíja Klubban az Identity játék köré szerveződött társaság a program egyik koordinátora moderálásával.


Fenntarthatóság

Prognózis a program jövőbeni működéséről, szükséges források

A 4.3 pontban említtetek jelzik, hogy a program egyik legnagyobb eredményének azt tekintjük, hogy sikerült belátható időtávon annak egyfajta fenntartását biztosítani.

Ennek személyi feltételei részben adottak. A koordinátorok közül 2 személy egyértelműen vállalkozik az említett 2 resztoratív kör további működtetésére, azokon keresztül a szemléletmód terjesztésére.

Az MH Líceum Alapítvány menedzsmentje és tréner-facilitátor szakemberei ez év végéig konzulensi, szupervisori lehetőséget biztosítanak a programban résztvevő személyek számára térítési kötelezettség nélkül.

Az MH Líceum Alapítvány menedzsmentje együttműködik a Verőcei Gyermekekért Alapítvánnyal az elkövetkezendő időszak programja tervezése, s annak forrásbiztosítása tárgyában.


Hasznosítási javaslatok

A Verőcén bonyolított programnak komoly vonzó hatása volt a Duna-kanyar többi településére – ám a program büdzséje, de a rendelkezésre álló mindössze három hónap sem tette lehetővé annak kiterjesztését.

Ugyanakkor az ilyen „megnyíló” lehetőségek komoly és valós potenciált jelenthetnek a közösségi mediációt fontos és érvényesítendő értéknek tekintő donorszervezet számára is. E lehetőség, mivel olyan településekről van szó, melyek között a mindennapi élet sok területén van intenzív kapcsolat olyan tartalmat is hord, hogy a 3200 lakosú Verőcén túl annak többszörösét kitevő, tágabb közösségi kultúrába lehet(ne) a resztoratív szemléletmód terjesztését viszonylag könnyen erősíteni. Azaz a resztoratív kultúra terjesztésének „szigetszerűsége” válik csökkenthetővé.


Összefoglalás

Siker vagy kudarc, elért célok és meg nem valósított tervek

Mint korábban említettük a program alapfeltevései helyesnek bizonyultak. Egy motívumot mértünk fel előzetesen tévesen, mégpedig azt, hogy a képzésen résztvevőket sikerül rávenni, hogy saját konfliktusaik közül „hozzanak be” a programba néhányat, s ezek (fel)oldása jóvátételi konferencia alkalmazásával váljon a képzés részévé. Mivel ez nem tudott megtörténni, nem sikerült a tervezett módon a képzések gyakorlati részét realizálni.

Sikernek tartjuk ugyanakkor, hogy felismertük: a resztoratív technikák közül a jóvátételi konferenciánál jóval kevésbé formalizált elem, a resztoratív kör szinte természetes módon alkalmazható a programba bevont személyek körében. Így e technika alkalmazása vált dominánssá a program során, ez vált a képzés gyakorlati részévé is. Ennek segítségével a tervezettnél több konfliktushelyzetet sikerült azonosítani, meghatároznia az érintettek viszonyait azokhoz, megválasztani a releváns magatartást és cselekvést.

Sikernek tartjuk, hogy a képzésben résztvevők többsége úgy értékelte azt, hogy jelentősen nőtt egyrészt az önismerete, másrészt a konfliktusos helyzethez való viszonya. A koordinátori tevékenységet vállalók pedig már a szemlélet aktív alkalmazóivá, képviselőivé váltak.

Sikernek tartjuk, hogy a program híre nem csak a faluban terjedt el, de a környék több településéről is igény jelentkezett a arra, hogy a képzést vigyük oda is.

Sikernek tartjuk, hogy a program lényegi elemeinek továbbélése biztosított Verőcén, azt támogatja a polgármester is.

Sajnáljuk, hogy nem volt elég idő több lehetőség kibontására – de ezt nem tartjuk a program kudarcának.


Médiaszereplések

A média-megjelenések a tervek szerint alakultak.

  • A Mentor Magazin 2 oldalas rovatot biztosított a resztoratív konfliktuskezeléssel illetve, annak a verőcei programban való érvényesülése témakörben. 5 cikk jelent meg, illetve van megjelenés alatt. A rovat továbbra is a rendelkezésünkre áll – így mód nyílik a program reménybeli továbbvitele során zajló eseményekről beszámolni.
  • A Szakoktatás c. havilap egy cikket jelentetett meg a program eseményeiről – de továbbra is készséget mutat a témakör napirenden tartására.
  • Verőce község honlapja rovatot biztosított a program számára, a szerkesztő a rendszeresen megküldött anyagainkat rendre felrakta.
  • A Váci TV két alkalommal is riportfilmmel számolt be a programról.
  • TRádió nevű online rádión volt egy 1 órás beszélgetés a programról és a resztoratív szemléletről.



[1] A polgármester szerint sajnálatosan csökkenő tendenciájú.

[2] A hagyományos, a szokásjog alapján működő közösségi kultúrákban érvényesülő tudatosság központi eleme éppen a megszokás. Tetteim, választásaim magyarázata az adott közösségben hagyományosan kialakult értékrendekben rejlik. Ha választ kell adnom arra a kérdésre, hogy mit miért teszek, választok – akkor a tudatos magyarázat: ez itt így szokás.

A modernizációs feszültségek (meg)oldására alkalmazott választásaim, tetteim már többnyire eredménytelenek, ha azokat csak a hagyományok vezérlik. Ezekben az esetekben már mélyebb összefüggéseket kell tudnom felismerni, azok ismeretében választási, cselekvési alternatívákat vázolni – majd az alternatívák között döntenem kell tudni. Ez még akkor is jelentős különbség, ha praktikusan, látszólag ugyanazt teszem végül is, mint amit a szokás alapján tennék!

[3] Az előzetes terveink szerint a gyakorlat során a hallgatók olyan konfliktusos eseteket „hoztak volna be”, melyekben ők személyükben érintettek, s amelyek feloldására alkalmas eszköz a jóvátételi konferencia. Így egyrészt személyes tapasztalatot szerezhettek volna, megélhették volna a jóvátételi folyamatot, másrészt mód nyílt volna a facilitátori szerep begyakorlására.

[4] A resztoratív szemléletmód érvényesítése talán a leginkább olyan személyek esetében valósulhat meg, akik autonómnak, autonomitásra törekvőnek tekinthetőek. Mi több, a maguk autonomitását mind teljesebben megélni kívánó személyek közötti érdemi együttműködés nem is valósulhat meg a resztorativitás érvényesítése nélkül. Sem az autonomitás megélésére törekvés, sem a resztorativitás nem nélkülözheti a magas fokú tudatosságot.

Azt a munka-szervezetet, amely a leginkább alkalmas a maguk autonomitása megélésére törekvő személyeket befogadni ethosz-orientált szervezetnek nevezzük.

Az ethosz-orientált szervezet az u.n. evolúciós szervezetelmélet mentén értelmezhető.

Lsd. még Braun József: MÁSODIK ESÉLY ISKOLA mint segítő szervezet. Szervezeti Modell-leírás. Az evolúciós szervezetelmélet alapjai [1]

A lap eredeti címe: „http://wiki.zoldkakas.hu/Egy%C3%BCtt_%C3%A9l%C3%BCnk”